Családokért Mentálhigiénés
Közösségfejlesztő Egyesület

Embernek segítettünk

A munka és magánélet egyensúlyának szervezeti jelentősége

A munka és magánélet egyensúlyának szervezeti jelentősége

A munka és a magánélet közötti egyensúly a 21. században már nem csak egy hangzatos kifejezés, hanem a hosszú távú vállalati siker az egyik legfontosabb pillére. A globalizáció, a technológiai változások, a munkaerőpiac folyamatos átalakulása és a családi szerepek újraértelmezése egyre világosabbá teszi: a munkavállalók nem merülnek fel a versenyképes fizetésben, a stabil munkahelyen vagy a kihívást jelentő feladatokban. Egyre többen keresik azt a közeget, ahol a szakmai karrier és a személyes, családi élet harmonikusan kiegészíti egymást. A munkáltatóknak mindez kétarcú kihívást jelent: egyszerre kell szem előtt tartani a termelékenységet és a versenyképesség szempontját, majd jól képzett, tehetséges munkaerőnek is vonzó feltételeket kínálnak. A munka magánélet egyensúlyát támogató környezet állandó foglalkoztatotti vágyként vagy társadalmi elvárásként jelent meg, mára azonban kutatások sora bizonyítja, hogy ez a nyereség nyereséges stratégia a munkáltatók számára is (Greenhaus & Allen, 2011; Kossek & Lautsch, 2018).

A modern munkavégzés jellege átalakult: a digitalizáció és a globalizáció révén a munkaidő és a pihenőidő határai elmosódhatnak, ami felfokozott stresszhez és kiégéshez vezethet. Csak a munkavállalók körében egyre erősebb az igény a rugalmasságra, az autonómiára, és arra, hogy a magánéleti, családi és egyéni célokat nem kell teljesen háttérbe szorítani a munka miatt. Ez a jelenség különösen markánsan tapasztal meg a fiatalabb generációk, akik a munkahelyi lojalitás kialakításában egyre inkább értékelik a szabadidőt és a harmónia tiszteletét (Kossek & Lautsch, 2018).

A dolgozóknak ezért olyan környezetet kell, ahol a dolgozók nem kényszerülnek állandó ütközésbe a munkahelyi és családi feladatok miatt. A munka és magánélet egyensúlyának támogatása olyan hatással bír a szervezeti kultúrára, amely nemcsak a munkavállalók jóllétét fokozza, hanem mérhető gazdasági előnyökkel is jár (Greenhaus & Allen, 2011). A cégek proaktívan biztosítanak rugalmas munkaidő-beosztást, távmunka-lehetőséget vagy vállalati gyermeki programokat, kedvezőbb helyzetet a munkaerő-toborzás és -megtartás során, valamint összességében növelhetik a munkavállalók elköteleződését, kreativitását és lojalitását.

Több évtizedes hazai és nemzetközi kutatás támasztja alá, hogy a munka és magánélet egyensúlyának támogatása minden érintett számára előnyös. A munkáltatók szemszögéből öt fő terület emelhető ki:

Az első és talán legszembetűnőbb a munkavállalói elégedettség és motiváció növekedése. Ha egy dolgozó úgy érzi, hogy a munkahely törődik a magánéleti szükségleteivel, tiszteletben tartja például a családi kötelezettségeket vagy segíti a személyes fejlődés lehetőségét, a legtöbb esetben az elköteleződés erősödésével jár együtt (Greenhaus & Allen, 2011). Az ilyen szervezeteknél a fluktuáció csökken, a bizalmon alapuló légkör pedig előmozdítja a hatékony együttműködést.

Másodsorban a munka és magánélet harmonikus összehangolása vonzóbbá teszi a munkáltatót a tehetségek, a magasan képzett szakemberek számára. A munkaerőpiacon a „munkáltatói márka” (employer branding) felértékelődött: az a cég, amely nyíltan vállalja a családbarát vagy az egészség- és életminőség támogató programokat, sokkal könnyebben találjuk hozzá a munkaerőt, és kevesebb szembetűnő a gyors elvándorlás problémájával.

A harmadik fontos tényező a betegállomány és a stresszből fakadó egészségügyi problémák csökkentése. A túlhajszoltság, a munkahelyi és otthoni szerepek ütközése hosszútávon kimerüléshez, és fizikai betegségekhez vezethet. A munkáltatók, akik foglalkoznak a munkavállalók stresszkezelésével, például stresszkezelő tréningekkel, mindfulness-workshopokkal, szintén javítják a vállalati eredményeket, hiszen a stabil, kiegyensúlyozott munkaerő ritkábban betegszik meg.

A negyedik előny a termelékenység és a hatékonyság növekedésében rejlik. A rugalmas munkavégzési formák – mint a távmunka, a rugalmas munkaidő vagy akár a 4 napos munkavégzés – lehetővé teszik, hogy a dolgozók a legideálisabb időben és körülmények között végezzék a munkájukat. Kutatások módosítják, hogy a megfelelő környezet és az egyénre szabott beosztás erősen bizonyíthatóan fókuszált és a kreativitást, ami a vállalat eredményeiben is megmutatkozik (Kossek & Lautsch, 2018).

Végül, de nem utolsósorban, a vállalati kultúra javul. A munka és magánélet egyensúlyát támogató légkörben a munkavállalók közötti kommunikáció bizalomra épül, az együttműködés erősebb, és a csapatmunka is gördülékenyebbé válik. Az a cég, ahol tiszteletben tartja a dolgozók egyéni és családi körülményeit, emberközpontú munkahelyként jelent meg a nyilvánosság előtt. Ez a hírnév pedig a szélesebb társadalmi megítélésben is komoly pozitívumot jelent.

a-munka-és-magánélet-egyensúlyának-szervezeti-jelentősége2

​A magyar, német és angol nyelvterületi példák jól mutatják, milyen gyakorlati megoldásokkal lehet elérni, hogy a munka és a magánélet ne egymás rovására működjön. A németországi nagyvállalatok, mint például a Siemens AG vagy a BMW Group, családbarát programokat és rugalmas munkaidő-beosztást kínálnak. Ausztriában a Red Bull GmbH és az Österreichische Post AG ugyancsak élen jár a rugalmas munkavégzési lehetőségek és a munkavállalói egészségmegőrzés területén. Az angol nyelvterület ikonikus cégei, például a Google és az Unilever, szinte alapértelmezésként integrálták a rugalmasságot, a családtámogatást és a well-being programokat a vállalati kultúrájukba.

A hazai piacon egyre több vállalat ismeri fel a munka és magánélet egyensúlyának fontosságát, például vállalati bölcsőde, nyári tábor vagy gyermekfelügyelet támogatásával, valamint rugalmas időbeosztások bevezetésével. Noha ezek az intézkedések beruházást igényelnek, a vállalati fluktuáció mérséklődésén, a betegállomány csökkenésén és a dolgozói márkaértéken keresztül többszörösen megtérülnek.

A jövőben várhatóan inkább felértékelődik ez a téma, hiszen a fiatalabb generációk a munkahelyi elhelyezkedéskor már elvárják a rugalmasságot, a támogató kultúrát és a személyes igények tiszteletben tartását. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia továbblendít és kihívásokat teremt. Egyfelől könnyebbé válik a távmunkavégzés, gyorsabbá a kommunikáció, másfelől nehezebb meghúzni azt a határt, ami elválasztja a munkahelyi feladatokat a személyes időtől.

A munka és magánélet közötti egyensúly tehát nem csupán egy emberi vagy HR-téma, hanem olyan szervezeti kulcstényező, amely a teljesítményt, az elégedettséget, a vállalati innovációt, valamint a hosszú távú fenntarthatóságot is meghatározza. A munkáltatóknak érdemes tudatos, széleskörű intézkedéscsomagokban gondolkodniuk: rugalmas munkavégzés, családbarát támogatások, egészségmegőrző és stresszkezelő programok, transzparens vezetői programok szemlélete, valamint a vezetők példa hozzáállása a túlórák és a pihenőidő tiszteletben tartásával kapcsolatban egyaránt fontos. Ezek kombinációja teremti meg azt az emberközpontú vállalati kultúrát, amely már nemcsak elvárás a munkavállalók részéről, hanem konkrét érdek is.

A munkaerő megtartása, a magas szintű motiváció fenntartása, a betegszabadságok csökkentése és a termelékenység fokozása mind annak bizonyítékai, hogy a munka és a magánélet összeegyeztetése win-win szituációt hoz létre. Ha a cégek nem aknázzák ki ezt a lehetőséget, jelentős versenyhátrányba kerülhetnek a rugalmasabb, emberközpontúbb konkurensekkel szemben. Mindez nem csupán a jelenlegi munkaerőpiaci helyzet igaz, hanem az elkövetkező években is meghatározó trend lesz a fenntartható fejlődés, a CSR és az erős munkavállalói márka szempontjából is.

Dobrai Zoltán

kommunikációs szakember, a Családokért Egyesület elnöke

Felhasznált irodalom:

Greenhaus, JH és Allen, TD (2011). Munka-család egyensúly: Az irodalom áttekintése és bővítése. In JC Quick és LE Tetrick (szerk.), Handbook of occupational health psychology (2. kiadás, 165-183. o.). American Psychological Association.

Kossek, EE és Lautsch, BA (2018). Kinek való a munka és a magánélet közötti rugalmasság? Foglalkozási státusz és munka-magánélet egyenlőtlenség felső-, közép- és alsóbb szintű munkakörökben. Academy of Management Annals, 12(1), 5–36.

Hídépítés a munka és a család között: A kiegyensúlyozott élet kulcsa

Hídépítés a munka és a család között: A kiegyensúlyozott élet kulcsa

Egyre többen érezzük, hogy a munka és a magánélet közötti határvonalak elmosódnak. A digitális eszközök révén a munkahelyi feladatok szinte bárhol, bármikor utolérhetnek minket, miközben a családunk és a szeretteink igénylik a figyelmünket és a minőségi időt. Sokan küzdünk azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetünk egyszerre sikeresek a hivatásunkban és boldogok a családi életben. Azt gondolhatnánk, hogy ez egy lehetetlen egyensúly, valójában azonban a kettő nem egymás ellensége, hanem támogatója kell, hogy legyen.

A munka-család egyensúly jelentősége

A család, mint a társadalom alapvető egysége, a stabilitás és a jövő záloga. Amikor a munkahelyi stressz vagy a túlhajszoltság miatt a családi életünk háttérbe szorul, annak súlyos következményei lehetnek. Nemcsak a mentális és fizikai egészségünk romlik, de a kapcsolataink is meggyengülnek. A Greenhaus és Allen (2011) kutatása pontosan rávilágít arra, hogy a munka és a család harmóniája elengedhetetlen a kiegyensúlyozott és teljes élethez. Amikor a két terület jól működik együtt, az pozitív energiát ad és segít a mindennapi kihívások leküzdésében. A munka nem ellensége, hanem támogatója lehet a családi életnek, ha tudatosan építjük ezt a hidat a kettő között.

A rugalmasság paradoxona: Kinek jár a családi egyensúly?

A modern munkaerőpiac egyre több rugalmasságot ígér, mint például a távmunka vagy a rugalmas munkaidő. Sokan azt gondolhatnánk, hogy ez a megoldás a munka és a magánélet közötti feszültségre. A Kossek és Lautsch (2018) tanulmánya azonban árnyaltabb képet fest. Kutatásuk rámutat, hogy a rugalmassághoz való hozzáférés nem egyenlő, hanem nagymértékben függ a munkahelyi beosztásunktól és státuszunktól. Sajnos még mindig sok olyan munkavállaló van, különösen az alacsonyabb pozíciókban, akik nem élhetnek a rugalmas munkaidő előnyeivel, így a munka-család egyensúly megteremtése számukra sokkal nehezebb.

Ez a paradoxon azt mutatja, hogy a munka és a család közötti harmónia megteremtése nem csupán egyéni felelősség, hanem a közösség, a vezetőség és a munkahelyi kultúra kérdése is. Egy családbarát munkahely, ahol megértéssel és empátiával fordulnak a munkavállalók felé, kulcsfontosságú a nemzet boldogulásához. A jó döntések nem csak a vállalati profitot növelik, hanem a társadalom gerincét adó családokat is megerősítik.

hídépítés-a-munka-és-a-család-között2

​Közös felelősség, közös siker

A család és a munka közötti hídépítés egy közös feladat. Ne csak egyéni problémaként tekintsünk rá, hanem a teljes közösség kihívásaként. A munkahelyi vezetőknek fel kell ismerniük, hogy a családbarát környezet kialakítása befektetés a jövőbe. A munkavállalóknak pedig bátran kell kommunikálniuk a szükségleteiket, és közösen kell keresniük a megoldásokat.

A felelősségvállalás, a tudatosság és az összefogás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a munka és a család ne egymás rovására, hanem egymás erősítésére szolgáljon. Hiszen egy erős család és egy elkötelezett, kiegyensúlyozott munkavállaló nemcsak saját magát teszi boldogabbá, de a munkahelyi közösség és az egész nemzet fejlődéséhez is hozzájárul. Építsük együtt a hidat, amely összeköti a sikert a boldogsággal!

Dobrai Zoltán

kommunikációs szakember, a Családokért Egyesület elnöke

A családok erőforrásai: a tudatos vezető, aki a közösséget építi

A családok erőforrásai: a tudatos vezető, aki a közösséget építi

A család a társadalom legkisebb, de egyben legfontosabb egysége. A közösség erőssége és jövője nagymértékben függ attól, hogy mennyire stabilak és harmonikusak a családok. A családi problémák, a szülői szerepek kihívásai, vagy épp a generációk közötti feszültségek nem csupán az érintettek magánügyei, hanem az egész közösségre hatással vannak. A tudatos vezető, legyen szó akár egy vállalati, akár egy civil vagy társadalmi szereplőről, felismeri, hogy a családok nem csupán terhet jelentenek, hanem pótolhatatlan erőforrásokat is.

A családbarát megközelítés a társadalmi szinten azt jelenti, hogy a vezető nem elszigetelt, egyedi problémákat próbál kezelni, hanem a rendszerszemléletet alkalmazva látja a teljes képet. A családi kihívások mindig egy összetettebb hálózat részei, amelyekre a gazdasági helyzet, a munkaerőpiaci trendek vagy a mentális egészség kérdései is hatással vannak. A tudatos vezető számára a családok megerősítése, a bennük rejlő potenciál kiaknázása egy stratégiai cél, amely pozitív láncreakciót indít el az egész közösségben.

A családok erőforrásainak legfőbb forrása az emberközpontúság. A vezetői attitűd a társadalomban a bizalom, az empátia és a nyílt kommunikáció kiépítésére fókuszál. Egy támogató közösségi környezetben a családok könnyebben szembesülnek a kihívásokkal, hiszen tudják, hogy számíthatnak egymásra. A tudatos vezető aktívan támogatja a mentális és érzelmi jóllétet a közösségi programokkal, párbeszédekkel és a kölcsönös segítségnyújtás kultúrájának kialakításával.

A családok erőforrásai alapkép2

​A családon belüli konfliktusok elkerülhetetlenek, de a vezetői attitűd segíthet a feloldásukban. A mediációs szemlélet a családi vitákban a párbeszéd, a megegyezés és a kompromisszum fontosságát emeli ki. A vezető, mint a közösség facilitátora, segíti a családtagokat abban, hogy a vitákból ne sérelmek, hanem erősebb kötelékek szülessenek.

A tudatos vezető, aki a családokra, mint erőforrásra tekint, az egész társadalom jövőjébe fektet be. A családok megerősítésével erősödik a közösség kohéziója, javul a generációk közötti kapcsolat, és egy olyan támogató környezet alakul ki, amelyben mindenki képes fejlődni és kibontakozni.

Dobrai Zoltán 

a Családokért Egyesület 

vezetője, 

kommunikációs és mentálhigiénés szakember

Teológiai és pedagógiai tanulmányai után a lelki egészség, a családok támogatása és a közösségépítés vált hivatásává. A mediációban és a családterápiában szerzett tapasztalatai és a saját önismeretének folyamatos mélyítése segítik abban, hogy hidakat építsen emberek között – legyen szó szülő és gyermek közötti feszültségről, párkapcsolati elakadásról vagy szervezeti kommunikációs kihívásokról. 

Családi biztonság – De milyen áron?

Családi biztonság – De milyen áron?

A hatvanas években figyelték meg először, hogy időről időre a családok életében szinte előre megjósolható és ismétlődő mintázatok jelennek meg. Arra jöttek rá, hogy az időben változó hosszúságú, de jól látható, ismétlődő láncolatok nem segítik a családi egyensúly fenntartását, hanem a problémákat inkább konzerválják. Észrevették, ha a család ráeszmél, és megérti saját működésének mozgatórugót, vagy azt, hogy miként másolják le, amit a felmenőik tettek, akkor ezzel életük aktív irányítóivá válhatnak, és a láncolat megszakad. Szabadon irányíthatják saját életüket.

Időben négy részre oszthatjuk ezeket a mintázatokat: percekre, napokra, évekre és generációnyi időre. Azokat a helyzeteket, beszélgetéseket stb., amelyek sorozatosan hasonló vagy ugyanolyan hatást érnek el, viselkedési láncoknak nevezzük. Ezek lehetnek öröklött vagy tanult minták is. Ebben az esetben ezeket nem genetikailag örököljük, hanem a szocializáció és a családban való életünk során magunkévá tesszük. A tanult viselkedési mintát pedig nem direkt oktatta nekünk valaki, hanem megtanulhattuk, hogy különböző élethelyzetekben hogyan tudjuk elérni a tudatos vagy tudattalan céljainkat, vágyainkat. A magyar nyelv jól kifejezi, hogy a viselkedési láncok erősek, és nem könnyű ezt átalakítani, viszont már az is sokat segíthet, ha egy-egy láncszem változik, mivel ekkor a többi alkotóelem is hozzá kell változzon.

Például az édesapa rejtett célja az lehet, hogy a felesége figyeljen fel rá, és ezt úgy éri el, hogy amikor hazaér, ledobja a táskát, és erre anyuka máris kiabál vele a konyhából. Pillanatok alatt történik minden, ami tegnap is ugyanígy zajlott. De miért csinálja ezt, ha ezzel konfliktust generál? – tehetjük fel a kérdést. A nyeresége az, hogy a feleség ilyenkor „legalább” figyel rá. A gyerek nyeresége az lehet, hogy addig is a feje tetejére állíthatja a szobáját, amíg a szülei a táskával és a kiabálással vannak elfoglalva.

Nyereség lehet a megszokás biztonsága is. „Már hiányozna, ha nem morognál.” Morogni lehet a legszebb nyaralás közepén is. A tervezés, pakolás, indulás, az út és a pihenés napjai már egy többnapos viselkedési láncot tudnak megmutatni. Mindig van, aki otthon felejt valamit, és ezért lehet morogni a nyaralás során. Vagy ha az egyik családtagnak csak ritkán jó a nyaralás időpontja, akkor el lehet róla mondani, hogy már nem is akar velünk lenni, nem szeret minket. Persze van olyan családtag, aki miatt folyton meg kell állni az utazás közben, vagy, aki mindig mást akar csinálni a városnézés alatt, mint a többiek.

Viszont, ha bármelyik szereplő változik, akkor a többieknek is megváltozott válaszokat kell adniuk. Ha nem marad otthon semmi, akkor a morgás helyett új tevékenységet kell keresni. Ha mindig mindenki egy irányba szeretne menni, akkor a viták helyett új időtöltésre van szükség. Nem könnyű kilépni a jól bevált és megszokott mintákból, mert ezek bármennyire is rosszak, de legalább ismerősek és kiszámíthatóak.

Generációkon átívelő ismétlődések

A generációs viselkedési láncok is nagyon mély gyökeret verhetnek az életünkben. A nemzedékeken átívelő ismétlődés azt jelenti, hogy a családban korábban átélt, és ismerőssé, biztonságossá vált helyzeteket a mi sorsunkban újra megjelenítjük. Egy felnőtt férfi is megismételheti a gyermekkorában sokat emlegetett, de általa nem is ismert rokon életének egy-egy mozzanatát. Ha a rokon egy pozitív szereplő volt a család életében, akkor nyerhet is ezzel. Viszont, ha egy negatív figura volt a családban, és sokszor azt hallotta, hogy „olyan vagy, mint…”, akkor nehéz lesz maga mögött hagyni ezt az negatív örökséget, és másképp csinálni, mint amilyen szerepbe helyezték őt.

Ezek a delegált szerepek nagyon különleges formákat képesek ölteni. Egy kamasz gyerek csak annyit tudott, hogy édesapjának volt egy karrierváltása, mert az akkori rendszer nem engedte őt tanulni. Az apuka ennek ellenére kiteljesedett az új hivatásában, és sikereket ért el. A fiatal felnőtt fia az egyetemen úgy ismételte meg ezt a modellt, hogy bár látszólag nagyon jól érezte magát a választott szakon, mégis úgy alakult, hogy kirúgatta magát az egyetemről. Teljesen más szakmát tanult. Később ő is sikeres lett, és szereti a munkáját, viszont volt egy rejtett együttérzés benne, lojalitás az apja iránt, és picit másképp, de megismételte a mintát.

Minden viselkedési lánc megszakítható, lecserélhető. Segíthet, ha tudunk róla, hogyan működünk, viszont a tudás nem mindig elég a változtatáshoz. Elkészítve a családfánkat felfigyelhetünk arra, hogy ki hogyan élt, milyen erőforrásokat vagy destruktív örökségeket adott tovább. Még a negatív előjelű viselkedési láncok is állandóságot adnak, ami a család biztonságát garantálja. Viszont, ha egy valakinek ez nagyon kényelmetlen, akkor lehetősége van változtatni. Megváltoztatni másokat nem tudunk, de magunkon dolgozhatunk, és kezdetnek ez is elég lehet.

vasarnap.hu

Dobrai Zoltán

Annyira megváltoztál…

Annyira megváltoztál…

„Annyira megváltoztál.” Ez egyszerűen azt is jelentheti, hogy eltérő párkapcsolati ciklusban vagyunk. Tehát a párkapcsolatnak is vannak fejlődési szakaszai, amelyek nem jobbak vagy rosszabbak egymásnál, csupán mi is változunk, és a kapcsolatnak is van dinamikája.

A kapcsolat elején a szimbiózisban az összetartozás és a közös tevékenységek a legértékesebbek. A differenciálódás idején felfedezzük, hogy nem kell minden percet együtt tölteni. Lehetünk a barátokkal, saját elfoglaltságaink lehetnek. A gyakorlás szakasza lehet húsz vagy harminc év is. Ekkor a munka, a kapcsolaton kívüli világ kerül előtértbe azzal a biztonsággal, hogy várnak otthon. Majd az újraközeledéskor, amikor a gyerekek már kirepültek, újra a másik közelsége válik fontossá, az intimitás megint nagyobb teret kaphat. Ha másik fázisban vagyok, mint a párom, akkor könnyen élhetem meg azt, hogy ő változott meg. Viszont, ha figyelünk egymásra és magunkra, akkor észrevehetjük, hogy egy természetes folyamat másik szakaszában járunk éppen, és ennek az örömei és fájdalmai is megoszthatók.

Eltérő szakaszban járunk?

A szimbiózisban minden könnyen megoszthatónak tűnik. Ha az egyik fél ebben marad, akkor ő folyamatos közelségre vágyik: a „mi” érzés megtapasztalására. Viszont ez nagyon terhes lehet a másik számára, mivel ő már szeretne távolodni, ami persze nem jelenti azt, hogy kevésbé szereti. Segíthet, ha megértjük, mi történik éppen a kapcsolatunkban, és a saját szükségleteinkről, igényeinkről beszélünk a párunkkal. A szimbiotikus fázisban maradónak el kell gyászolnia ezt az időszakot. Ebben segíthet még, ha meglátja, milyen értékei vannak a következő életszakasznak.

Kapcsolati sérülés

Valakinek még ennél is nehezebb továbblépni egy korábbi kapcsolati sérülés miatt, ám ez egy újabb, megfelelő partnerrel együtt mégis gyógyulhat. „Egy kapcsolati sérülés egy másik kapcsolatban képes gyógyulni” – legyen ez szülő–gyermeki, baráti, párkapcsolati vagy szakemberrel való kapcsolat. A sérülés előtt állva párterápiás munkában nem azon tanakodunk, hogy került ez ide, hanem azon, hogy mire van szükség a gyógyuláshoz, viszont a megértéshez és a „kórelőzményhez” tudnunk kell, hogy mi a seb története, hogyan alakult ki.

Veszekedés kontra szex

Ha az egyik fél már a gyakorlás fázisában van, igyekszik felfedezni a kapcsolaton kívüli világot, akkor a szimbiózisban lévő elhagyottságot élhet meg, amit rendre ki is fejez: „jaj, gyere haza, hol vagy már…”. Akik a skála másik végén vannak, azok a gyakorlásban együtt vannak benne. Ők a naptár szerint intézik az életüket. „Mit szólnál, ha 18-án este 7 órától beszélgetnénk?” Nekik fontos a kapcsolat, és ezért tesznek is, viszont a külvilág is értékes, így előre egyeztetett időpontok mentén szervezik életüket. Vannak, akik naptár helyett inkább sokat veszekednek, és ez nem okoz nekik gondot. Ők a differenciálódásban maradtak. Szeretik a helyzetet, mert bár nem tudatosan, de hasonló folyamatok zajlanak le ekkor az emberben, mint szex közben. Egyaránt felhevül a test, kipirosodik az arc, mindkettő verejtékezéssel jár, és erős érzelmek jelennek a szexualitásban és a heves vitában is.

Amikor az egyik fél már újra közeledne – mivel ketten maradtak a családi fészekben -, de a másik még a gyakorlásban van, akkor több évtized biztonságos működését kell megváltoztatniuk. Eddig a gyerekek erőteljesen jelen voltak az életükben, most pedig újra felfedezhetik a közös értékeket, a másik szépségét. Viszont ez nem megy könnyen. „Menjünk el valahová” – mondhatja a közeledő fél, ám a másik nem érti, hogy miről van szó. „De miért, hová? Mi van veled?” – mivel számára még az a természetes, hogy képes egyedül is mindent megoldani, s még kifelé fordul.

Nem könnyű azt megélni, hogy „megváltozott a párom”. Sokszor negatív értelemben használjuk ezt a mondatot. Viszont a valóság az, hogy ő is megváltozhat és én is. Mindez az életünk természetes folyamata, és talán csak arról van szó, hogy most más fontos neki, mint nekem. Ha beszélgetünk együtt arról, ami bennünk zajlik, akkor jobban fogjuk érteni magunkat, a másikat, és ő is minket. Ezáltal könnyebb lesz megbocsátani a társamnak és magamnak is, amiért nem ugyanabban a fejlődési szakaszban járunk. Így az út közös és szép maradhat, a tempónk néha más, mivel mi is mások vagyunk, és ez így van jól.

vasarnap.hu

Dobrai Zoltán

Előre visz és segít: erő a családban

Előre visz és segít: erő a családban

Minden kultúra szereti jelezni a rokonságot, származást, nemzetséget, és fontos számunkra a társas közeghez való tartozás. Viszont ez nem volt mindig így, és ma sem feltétlenül elsődleges jellemző.

Amit ma Európában családnak gondolunk, az más kultúrákban különböző jelentést és felépítést hordoz magában. Minden kialakult formának van kulturális és történelmi háttere is. A különböző rendszerek bírnak erőforrásokkal és gyengeségekkel is. Erőforrásként jelenhet meg az egyenlőség hangsúlyozása vagy éppen a döntéshozók fontossága.

Egy kis családfogalom-történet

A történelmi változásokhoz alkalmazkodott a család önmeghatározása is. A magántulajdon megerősödésével az ősközösségek egyre kisebb egységekre bomlottak. Egy horda még 25-400 főt számlált. A férj és a feleség rokonságát ugyanolyan fontosnak tartották, szinte mindenki rokona volt mindenkinek. Ezzel szemben a törzsekben már kevesebben éltek együtt, és a rokonsági fokot egyre inkább az apai ág leszármazottai határozták meg.

A középkori faluközösségekre a ma ismert nukleáris családok voltak jellemzőek, ahol a tagok egymás rokonai voltak. Ezért párt csak a másik faluból választottak maguknak az emberek. Jellemzően a gyerekeket ekkoriban még nem különböztették meg a felnőttektől, hiszen minden munkás kézre szükség volt. A családtagok egy szobában éltek, a gyerekek pedig a felnőttek ruháit hordták.

Hungarikum és a mai családok

A középkori Magyarországon alakult ki, mintegy hungarikumként a háza népe együttélési forma. Mivel egyszer a törökök támadták az országot, máskor a labancok, így nem volt biztonságos falvakban élni. Az emberek inkább beköltöztek az várak udvaraiba, amely védettebb életteret biztosított számukra. Itt megélhették az összetartozást és egymás segítésének fontosságát.

A ma leginkább ismert családmodellről való elképzelésünk a 19. század végi polgárosodással alakult ki. Itt már erős határok vannak a családon belül és kívül is: másképp bánnak a gyerekekkel, mint a felnőttekkel, és fontos a másik családtól való különbözőség. A hierarchia jelentősége is fontossá válik: vannak döntéshozók és végrehajtók.

A házasság felbonthatatlanság eszménye is ekkor erősödött meg. Ezt nevezzük nukleáris/mag családnak, melyet apa, anya és gyerekek alkotnak. Ezek a családok egyértelmű rokonsági viszonyokkal, tiszta határokkal rendelkeznek. A felbonthatatlanság és vérségi kötelék biztonságot nyújt tagjai számára egy életen keresztül. Egymás segítése és a jövendő generációk felnevelése mint közös cél és érték jelenik meg.

Mi jellemző napjainkban?

A többgenerációs családokban a horizontális családtagok is jelen vannak. Itt a különböző életkorok szerepei, a támogatás és kölcsönös segítségnyújtás jól megtanulható. A nagyszülők újabb szerepeket kapva tovább segíthetik az új generációk életét.

Az újrastrukturálódott családban egyedül neveli a szülőpár a gyereket. Terapeutaként a családokkal való munkában arra figyelünk, hogy mit tud jól csinálni ez a közösség. Ilyen családban megtapasztalhatja a gyerek, hogy bizonyos szerepek nincsenek nemhez kötve. Az apa is lehet érzékeny és érzelmes, illetve az anya is tud határozott és ezermester lenni.

A mozaikcsaládban, ahol két család egyesül egy újjá, a szociális kompetenciák megerősödhetnek. A konfliktuskezelési készségek javulhatnak, mivel több család szokásaival kell megismerkednie a feleknek.

Az erőforrásokra fókuszáló szemlélet segíthet minket is a hétköznapokban, hogy azt vegyük észre saját életünkben is, ami jó bennünk. Ugyanígy kereshetjük a családunkban és másokban is azt az erőt, ami előre visz és segít minket. Ha van ilyen alap erőforrás, akkor erre építve egyszerűbb lehet a nehézségekből felemelkedni.

vasarnap.hu

Dobrai Zoltán

tanacsadas

You have Successfully Subscribed!